Mit jelent valójában a "Jelenben lenni"?

Mostanában gyakran halljuk, hogy milyen fontos a jelenben lenni. Mondják, hogy csak a “most” létezik és ha nem az “itt és most”-ban vagyunk, akkor nem is igazán éljük át, amit éppen cselekszünk.

Teljesen természetes, hogy gondolataink egy része a múlthoz kapcsolódik vagy, hogy olykor a jövőn álmodozunk. A múltbeli események, így vagy úgy, de mindenképp hatással vannak a jelen helyzetünkre és fejlődésünk szempontjából a jövővel kapcsolatos víziók, tervek is fontosak.

 De amikor életünk felett elhatalmasodnak a régi eseményekhez kötődő gondolatok és érzelmek vagy cselekedeteinket a jövőbeli eredmények irányítják, akkor egyre ritkábbá válik, hogy a jelenben is békére lelünk.

A jelen, mint állapot lehetőséget ad arra, hogy megelégedettségre és megértésre találjunk önmagunkban.

A szokások gyorsan normává válnak, viszont abból, hogy valamit rendszeresen csinálunk, még nem következik, hogy az a tevékenység a javunkra is válik. Egyszerű módja a szokások megtörésének az idő azonosítása.

Az idő egy emberi fogalom. Az Anyatermészet számára a csuklónkon lévő karóra vagy a falon lógó falióra semmit sem jelent. A természet számára az idő a függő mulandóság örökös körforgása.

Az idő, amit mi referenciapontként az életünk rendezésére és a történelem rögzítésére használunk, valójában nem létezik. Ami minket kontrollál, az bizonyos szempontból egy érzéki csalódás.

Nincs múlt és jövő sem. Az egyetlen igazi referenciapont, ami erre a pillanatra hat az időben, az a “lét”. Csak ez létezhet, hiszen ez az, amit most is érzel. A múltat vagy a jövőt nem érezzük, de azt igen, hogy most milyen érzés valamit megérinteni vagy hallani.

Az idő fogalma a minket érintő események múlásávál és a közelgők érkezésével megtéveszt minket. Gátol abban, hogy élvezzük a JelenLétet. Az első eset, amikor valaki mindig a múlton rágódik, hogy mi lett volna, ha másképp alakul, a másik pedig aki, folyton azon gondolkozik, hogy ha majd az akkor és így megtörténik, akkor mi várható.

Észrevetted már valaha magadon, hogy például nem tudsz élvezni egy kellemes vasárnap délutánt, mert már azon gondolkozol, hogy hétfőn a munkahelyeden mi vár rád?

Vagy mások Rólad alkotott múltbéli véleményei gátolnak abban, hogy az legyél a jelenben, aki tényleg szeretnél?

Egy bizonyos mértékig mindannyian az idő rabjai vagyunk, hiszen rohanó és erősen motivált társadalmunkban ez lett az elfogadott norma. Amit viszont tehetünk, hogy bárhol is vagyunk és bármit is csinálunk, „ott vagyunk” teljesen, megéljük a pillanatot.

„A pillanatban lenni” elmélet egy hasznos tanács lehet, ha ezt egy kiterjedtebb módon értelmezzük. Emlékeztet minket arra, hogy tudatosabbak legyünk. Amikor az érzelmek, gondolatok, vágyak megtalálnak bennünket, akkor észrevehetjük őket és kedvesen megengedhetjük, hogy jelenlegi formájukban tovább létezzenek, anélkül, hogy beléjük kapaszkodnánk. Egy békésebb állapotra lelhetünk, ha helyet adunk a tapasztalatok teljes jelenlegi skálájának.

Mindezt, hogyan tudjuk megtenni? És hogy hozható ez kapcsolatba a jógával?

A kulcs a gyakorlás és a tudatosítás. Először is ne akard erőszakozan lecsendesíteni az elmédet! Viszont fogadd el, hogy Te Magad nem vagy azonos a gondolataiddal! Lélegezz, hogy megéld az életet!

  

Ha figyelmedet a légzésedre irányítod, akkor tudatosíthatod, hogy az nem is igazán önkéntesen és nem is igazán akaratlanul történik. A légzés olyasvalami, amit Te végzel, és ami “magától” történik. Amikor figyelmedet a légzésedre irányítod, akkor kapcsolatba kerülsz a jelennel, mert mint a légzésed, a jelen is egy “társ-teremtés”, amit Te és nem Te alakítasz. Gyakorold a jógagyakorlatok közbeni tudatos légzést és éld át a jelen pillanat szépségét!